TUDOM, hogy több mint egy hete írtam az utolsó filmes bejegyzést, és hogy a hét filmes kihívás attól hét filmes kihívás, hogy mind a hétről filmről írok, de azt is tudom, hogy rajtam kívül ez aligha tűnik fel valakinek. Így a bűntudatot koszlott felöltő módjára levetve hagyom, hogy tollamat az a téma vezesse, ami tegnap este végre kirobbantott az írói válságból.
Két körömlakkos üveg pihent az asztalon, egyik galambszürke, a másik mályvaszín, én mégis a közösségi hálót választottam, üveges szemmel görgetve a párjukat ritkító naplementék és a kalóriaszegény, ámde tökéletesen komponált vacsorák között. Mártíromságomnak hamarosan meg is lett az eredménye, és a múzsa egy nemrég debütált videoklip formájában érkezett megmentésemre.
A kisfilm a Punnany Massif zenei olvasztótégelyéből ismert Felcser Máté (az a frontember, amelyiknél hangosabban szoktak sikítani) és a Carbonfoolsból időről-időre kikacsintó Fehér Balázs (akinél mindenkinél hangosabban szoktak sikítani) közös gyermekéhez készült.
Mivel eddig még a zenét sem hallottam, az első meglepetést az okozta, hogy Fehér Balázs felcsapott Zoránnak, legalábbis néhány másodpercnyi ének erejéig, mert aztán rögtön meg is érkezett az első rap verze, és vele a pillanat, amikor dalszövegért kiáltok: egyetlen szót sem értek! És így, hogy a textus kifújt, szinte a teljes figyelmem a klipre, és a benne veszekedő lányra összpontosul. Két dolog derül ki róla azonnal, az egyik, hogy természetes szépség, a másik pedig, hogy rendkívül mérges - ezt abból gondolom, hogy többször is a hajába túr, ami klipben szereplő lányoknál vagy haragot vagy táncot szokott jelenteni.
A fúria a letapasztott szájú Mátéval pöröl, miközben szegény Balázs úgy áll ott, mint a szülői perpatvarban felejtett gyerek, amíg már nem bírja a feszültséget és elsétál, hogy elénekelje a következő refrént és mellé szuperlassítva kocogjon egy kicsit. A kocogás az előbb még tomboló lánytól sem áll távol, aki ezt melltartóban szereti a legjobban csinálni. Máté ezalatt kitartóan ül egy széken, sztoikus nyugalmából az sem zökkenti ki, hogy a nemrég még vele veszekedő Hegyesi Sorayának (így hívják, legugliztam!) most hajának Balázs arcába rázásához támad kedve - továbbra is melltartóban. Ha ő hajat ráz, én majd bűvészkedem - gondolhatja magában, de ambícióit egy rosszul elhelyezett ventillátor hiúsítja meg, kifújva kezéből a mutatványhoz használt fehér lapot.
Újabb kísérletező koncepció, amelyben a kúllistás modell a klip támogatóját issza, mert azt hallotta, hogy az megvéd, ha váratlanul be akarják vépézni az embert. És láss csodát, az érkező gurigák egyike sem talál, így a hármas sértetlenül ússza meg az epizódot, hogy aztán Soraya egy keret nélküli Ikea-tükörben gyönyörködhessen a stylist munkájában, nem is sejtve, hogy Balázs a kellék mögött creeperkedik. Az énekes azonban hamar megunja a groteszk násztáncot, és illúzionista babérokra tör, olyan ügyesen egyensúlyozva egy szék két lábán, hogy Máténak esélye sem marad.
Közeledik a videó vége, így a jelenetek is egyre elszállósabbak, itt van például az, amiben a sodrából ismét kijövő lány egy hungarocell lapot húz 2013 legsármosabb férfijának fejébe, miközben a pécsi szájkaratés sem adja fel, újabb bűvésztrükkel próbálkozik, és némi összpontosítás árán végül sikerül is életre keltenie egy rongydarabot. Soraya pedig - most már ruhában - ismét fut, valószínűleg terápiás jelleggel írták fel neki idegességre.
A zene egyébként aranyos, olyan bólogatós fajta, bármelyik belvárosi bárban tökéletes aláfestő egy vodkaszódához.
A dalszöveg értelmezése helyett a femcafe újságírójának idevágó gondolataival búcsúzom:
Balázs közvetlen, kedves, humoros jellemével az első perctől fogva teljesen magával ragadt. Miután levette kabátját, sárga, kötött pulóverében elhozta a tavaszt.
